Menu
      Ez a film rólam készült! Klikkelj ide      
picibaba.hu vonalzó
Július, 2009
05.08.2009 (szerda)

Valami történhetett az éjszaka folyamán, mert reggelre nem mozgattam a jobb lábamat. Nem fájt nagyon, nem is sírtam, de ha elfelejtkeztem és egyet rúgtam, bizony fájt. Ma indultunk volna nyaralni Szovátára, anyáék tegnap egész álló nap készültek, pakoltak, de Szováta helyett az ortopédián kötöttünk ki. Ott már ismer mindenki, mentünk röntgen felvételt készíteni, majd azt megvizsgálva derült ki, hogy jobb oldali combcsont repedésem van. Így hát kaptam egy gipszsínt, amit egy hétig kell majd viselni, megelőzésképpen, nehogy eltörjön egészen.

Ahogy eltelt a hét és (anya és apa) levették a gipszet, azonnal mozgattam a lábam, nem úgy, mint 3 hét gipszviselés után, amikor csak pár nap múlva tér vissza az erő a lábamba. :-)

17.08.2009 (hétfő)

Mostanában remek az idő, sokat süt a nap, ezért sokat locsizok a kertben, amit azt hiszem mondanom sem kell, hogy nagyon szeretek. Két kisfilm is ezt bizonyítja: az első kisfilmen az látható, amint kint, a szabad ég alatt fürdőt veszek; a másodikon pedig az esti fürdésemet örökítette meg apa.


Film lejátszása
Film lejátszása


27.08.2009 (csütörtök)

Rosszul indult a mai nap. Reggeli után a szőnyegen mászkáltam, amikor egyszer csak keservesen elkezdtem sírni. Nem akartam abbahagyni, így -mivel apa Bukarestben tartózkodott éppen- anya egyedül vitt el az ortopédiára. Dr. Szántó András vizsgált meg, úgy tünt, hogy nem mozgatom a jobb lábam. Mondanom sem kell hogy minden mozdulattól ordítottam a fájdalomtól. Újabb röntgenkép készült, ezúttal mindkét lábamról, de törésnek nyoma sem látszott. De én csak sírtam tovább... A dokibácsi úgy gondolta jobb lenne egy hétre újra rögzíteni a jobb lábamat, de anya nem egyezett bele, így hát gipszsín nélkül mentünk haza. Én továbbra is minden mozdulatnál ordítottam, hiába kaptam fájdalomcsillapítót, és délután már egyik lábamat sem mozgattam, sőt a fejemet is alig mertem forgatni. Anya megpróbált minimálisat mozgatni, így ennem is fekve adott.

Másnap reggelre, egy kimerítő éjszaka után, változott a helyzet: újból mozgattam a bal lábamat, a jobbat viszont nem. Ekkora már hazaérkezett apa is, és késő délután úgy döntöttek anyával, hogy megpróbálják ők rögzíteni a fájós lábamat. Már régebb beszereztek rögzítő sínt és ezt használták fel most. Én végigbőgtem az egész kötözést, de az éjszaka határozottan jobban telt. Egy szépséghibája volt a dolognak: a kötés, habár segített, nem sikerült túl jól, ezért...

30.08.2009 (hétfő)

...Hétfőn újból meglátogattuk az ortopédiai rendelőt. Kicserélték az ideiglenes kötést egy rendes gipszsínre. Sajnos csak utólag derült ki, hogy az új kötés kicsit tágra sikerült és nem rögzítette rendesen a lábamat. Ezért, ahogy mozdultam, mindig fájt. Különösen az éjszakák voltak nehezek, mert álmomban elfelejtettem hogy ne mozogjak. Két nap után vette észre anya és azonnal rászorított a kötésre, mire végre megszűnt a fájdalom. Az elmúlt két éjszaka folyamán sokszor felébredtem álmomból, sokat sírtam, kimerült voltam. A rászorítás után, ahogy megszűnt a fájdalom több, mint három és fél órát aludtam fényes nappal.

Azt hiszem, hogy mondanom sem kell, hogy mennyire megkönnyebbültünk...