Menu
      Ez a film rólam készült! Klikkelj ide      
picibaba.hu vonalzó
Januar, 2009
02.01.2009 (péntek)

Nő a legelső fogacskám! Ma este vette észre a család, hogy már kibújt az jobb alsó metszőfogam. Úgy vettem ki a beszélgetésből, hogy anya sajnálja, hogy már csak rövid ideig láthatja a fogatlan mosolyomat... :-)
13.01.2009 (kedd)

Anyát igencsak megleptem, amikor először próbált itatni csőrös csészéből, ugyanis nem sokat tétováztam, megmarkoltam a csésze nyelét és elkezdtem kiinni a tartalmát, nagy derültséget váltva ki ezáltal. Az igazsághoz tartozik még, hogy ez jó pár nappal ezelőtt esett meg, csak a mai nappal jegyzi a családi krónika.


15.01.2009 (csütörtök)

Egy újabb kis barátomat, mondhatni sorstársat ismertem meg a mai nap. Boros Balázskát, aki székelykeresztúri és szintén üvegcsontú. Idősebb pár hónappal mint én, de még nincs egy éves és nagyon kedves, aranyos kiscsávó. Egyébként ez nyilvánvalóan látszik a képeken is... ;-)


16.01.2009 (péntek)

Második alkalommal vágta le anya a hajamat, egészen helyes frizurát alakítva ki.

Ugyancsak ma voltam egy újabb vizsgálaton: transfontanelláris echo készült a fejecskémről, a koponyaűri nyomásfokozódás okát keresve. Felmerűlt ugyanis a hidrokefália (vízfejűség) gyanúja, amit az echo képek alapján a doki bácsi infirmált.
17.01.2009 (szombat)

Újabb nap, újabb vizsgálat: ezúttal dr. Vargancsik Margaréta gyerekgyógyász vizsgált meg és Ő is infirmálta a vízfejűséget. Nagyon kedves és aranyos volt hozzám, és megállapította, hogy jó erős a hasizmom :-). A biztonság kedvéért gyerekneurológushoz irányított, további kivizsgálásokat javasolva.
20.01.2009 (kedd)

Megpróbáltam és sikerült! Úgy alszom, mint anya vagy apa: az oldalamra fordulva.

21.01.2009 (szerda)

Kemény volt ez a mai nap: késő délután vigasztalhatatlan sírásba kezdtem, hiába próbált vigasztalni sorban a család összes tagja. Aztán pár óra múlva már hánytam is, és ez győzte meg anyáékat arról, amit már sejtettek: kiszorult a sérvem.

Rohantak velem a sűrgösségre, ahol a már jól ismert Mureşan dokibácsi megpróbálta visszatenni a sérvemet, sikertelenül. Mondanom sem kell, hogy már nagyon fájt:-). Megultrahangozott, miután kiderült, hogy sérvkiszorulásom van. Azonnal átvezetett minket a sebészeti osztályra, ahol a szolgálatos sebész dokibácsi, dr.Lökös Csaba, sokadik próbálkozás után sikeresen visszanyomogatta a sérvemet, mindenki nagy megkönnyebbülésére és örömére, de főleg az enyémre :-). Miután órákon át keservesen sírtam, most még egy kis szipogás után azonnal jeleztem, hogy megoldódott a probléma: rámosolyogtam anyára és elkezdtem aranyosan mondikálni.

Éjfél után kimerülve, de boldogan érkeztünk haza, és újra beigazolódni látszott a mondás, miszerint minden jó, ha a vége jó :-)
22.01.2009 (csütörtök)

7 hónapos lettem. torta Amiket érdemes tudni rólam:
  • súlyom 5680 g
  • önállóan iszom a csőrös csészémből
  • a kiságyam immár teljesen a fennhatóságom alatt áll: el tudok gurulni egyik végéből a másikba, bármelyik játékomat elveszem, leteszem
  • imádom a zenét, de ez nem újkeletű dolog
  • jó móka a pépes etetés: ilyenkor a derekamtól a fejem tetejéig minden pépes lesz és ha anya nem ad saját kiskanalat nekem is, akkor elveszem azt amivel etet ;-)
  • már rutinosan fordulok a hátamról a hasramra, de legtöbbször meg kell "mentsen" anya vagy apa, mert visszafordulni még nem tudok, s bizony a fejecskémet sokáig fenntartani nem bírom még, de hatalmas erőbedobással gyakorlok
  • még mindig csak két fogam van (alól, a két középső), és ezeket a pici "fegyvereimet" sokat használom, folyamatosan és mindent megrágok velük, de persze messze a legfincsibb az anya vagy apa ujja.


23.01.2009 (péntek)

Megismerkedtem dr. Bíró Basa Éva gyerekneurológussal, akit szintén a hidrokefália kapcsán kerestünk fel. Kedves, aranyos doktornőnek bizonyult Ő is. Sok mindent rendben talált a vizsgálaton, így például a mozgásomat jónak ítélte meg, a pupilla reakcióm, a reflexeim is mind jók voltak, nem beszélve a kedélyállapotomról.

De valami mégsincs rendben, mert a koponyaűri nyomásfokozódásom sajnos megvan, tapintható. Ezért javasolt CT vizsgálatot, ami majd tisztább képet ad az esetleges elváltozásról.
27.01.2009 (kedd)

Anya próbált alternatív lehetsőséget keresni, több okból is: a CT vizsgálat nagy sugárdózist jelent (kb. 300-szor nagyobbat, mint egy szokványos röntgen felvétel), valamint azt mondták a szakik, hogy el kell engem altatni a vizsgálat idejére és ennek sem örültek volna anyáék.

Szóval igyekeztünk a kockázatot a minimálisra csökkenteni, éppen ezért tettünk egy látogatást dr.Lajos Saroltánál és felülvizsgáltattuk a szívemet. Sarolta dokinéni ezúttal is nagyon kedvesnek bizonyult, pedig én sokat virgonckodtam vizsgálat közben. Hogy nyugtatni próbáljon, énekelt nekem "Kicsi kutya, tarka"-t, "Mókuska, mókuska"-t és másokat is. :-)
29.01.2009 (csütörtök)

Kicsit tartottunk tőle, de túl vagyok a CT vizsgálaton. Nagyon aranyos volt dr.Vargancsik Margaréta, aki nagyon szívén viselte a dolgainkat és végig elkísért, még a CT terembe is bejött. Ezúton is köszönöm a kedvességét. rozsa

Az is kiderült, hogy rám nincs hatással a DIAZEPAM nyugtató, sőt, még akívabb lettem tőle, mint előtte voltam.
30.01.2009 (péntek)

Mindig is csodáltam a fürdőszobai vízcsapot. Ha bejutottam a fürdőszobába, akkor az első dolgaim közé tartozott számbavenni, hogy megvan-e még. Apa legtöbbször odatartott, hogy elérhessem és megtapogathassam. Ezúttal is ez történt, csak most többre vittem, mint egy sima csapmatatás: megengedtem, majd elzártam a vizet, s mindezt négyszer egymásután. Ez már nem lehet a véletlen műve, úgy-e?