Menu
      Ez a film rólam készült! Klikkelj ide      
picibaba.hu vonalzó
Január, 2013
Január 2. és 3. - útra keltünk és meg sem álltunk Montrealig

Szerda délután indultunk otthonról az első megállónkig, a bukaresti RIN Airport Hotel-ig. Következő nap hajnalán utaztunk tovább Bukarestből Frankfurtba, ahol pár óra várakozás után tovább repültünk Montrealba.

A repülőn remekül éreztem magam. Jókat aludtam, amikor meg ébren voltam, folyamatosan nyitogattam a kisasztalt, a karfát, az ablakárnyékolót, kapcsolgattam a lámpát, még az is előfordult, hogy tévedésből a lámpa helyett a "help" gombot nyomtam meg és a "segítségemre" siettek. Boldogan fedeztem fel azt is, milyen óriási ventilátorok vannak szerelve a repülőgép szárnyaira.



Besegítek pakolni Tetszenek ezek a rénszarvasok. <br />Itt: RIN Airport Hotel, Bukarest Tótágast állok nektek. <br />Itt: RIN Airport Hotel, Bukarest Jól átgvizsgálok mindent, nehogy gondok legyenek. <br />Itt: a repülőn Bukarest-Frankfurt között Szundikálok. <br />Itt: a repülön Bukarest-Frankfurt között Várakozunk és csodáljuk az ünnepi fényeket (1). <br />Itt: Frankfurt Várakozunk és csodáljuk az ünnepi fényeket (2). <br />Itt: Frankfurt Újra repülünk. <br />Itt: a repülön Frankfurt-Montreal között Mondtam, hogy az itt mind hó, de apa nem hitt nekem. <br />Itt: a repülőn Frankfurt-Montreal között Anyucikámmal <br />Itt: a repülön Frankfurt-Montreal között Apucikámmal <br />Itt: a repülön Frankfurt-Montreal között Útvonal <br />Itt: a repülön Frankfurt-Montreal között 3714 mérföld

Klikkelj a képekre, hogy nagyban láthasd.





Január 3. - megismertük Mollyt, Károlyt és Misit, a házigazdáinkat

Végre élőben is találkoztunk és megismertük egymást. Házigazdáink nagyon kedves, aranyos emberek, Mollytól kaptam sok játékot, Károly pedig szerzett nekem kábeleket, azaz hosszabbítókat, elosztókat, telefontöltőt, karácsonyi díszégőket stb. Mondanom sem kell, hogy már az első nap belopták magukat a szívembe. Becézgetem is őket, Mollyt Mollyikának, Károlyt pedig Karesznek, amikor nagyon kedves akarok lenni, akkor Kareszkének szólítom. Misi, Mollyika és Karesz fia, sokat viccelődik velem, olyanokat mond nekem, hogy megy Afrikába, krokodilhúst eszik, vízilótejet iszik, meg ilyesmik... Hát nem mókás? :)



Mollykámmal Kábelezünk Pálinkázás

Klikkelj a képekre, hogy nagyban láthasd.





Január 8. - első látogatásom a kórházban

Zaszlok A Shriner's Hospital bejárata

Klikkelj a képekre, hogy nagyban láthasd.



  • Aznap reggel korán keltünk, ugyanis 7:30-kor már ott kellett lennünk a kórházban

  • A recepciónál adtak egy édes kicsi edénykét vizeletmintának, ami nekem egyből sikerült

  • Ezt követően átmentünk Judy Costello nővérhez, ahol megmérték a testmagasságomat (81 cm) és a súlyomat (11 kg)

  • Ugyanitt következett a vérvétel, amitől, férfiasan bevallom, féltem. De jól sikerült. Végtére is hatan segítettek nekem ebben: anya, apa, Mollyka, egy óvónéni, Judy és a nővér, aki megmért korábban. Az óvónéni elterelte a figyelmemet egy hangoskönyvvel, amit úgy helyezett el, hogy eltakarja vele a karomat és közben szappanbuborékokat fújt nekem, majd megkért, hogy én is fújjak. Ez azért volt így, hogy lélegezzek mélyeket.

    Annyira sikeres volt a figyelemelterelés e módja, hogy amikor rákérdeztem mikor kapom már végre a szurit, már szinte kész is volt a vérvétel.

    A végén meg mindenki megdicsért, "good job"-ozott, mondták, hogy milyen ügyes vagyok és jutalmul választhattam egy játékot magamnak. Mondanom sem kell nagy kő esett le a szívemről, amikor végre túl voltam az egészen.

  • Először a súlyomat mérték meg.<br />Itt: Shriner's Hospital, Montreal A súlyom kb. 11 kg. <br />Itt: Shriner's Hospital, Montreal Amíg várakozunk, én gondoltam rajzolok kicsit

    Klikkelj a képekre, hogy nagyban láthasd.

  • Következett a csontsűrűség mérés - ez símán ment, nem volt semmi probléma. Sikerült mozdulatlannak maradnom arra az időre, amíg leszkennelt a gép, aztán már öltözhettünk is vissza.

  • Ezután készültek a röntgen képek, két külön RTG gépen. Az elsőben állnom kellett és felvételek készültek a combjaimról, a gerincemről és a koponyámról. A másodiknak asztala volt, amire anya felfektetett, itt a karjaimról készültek felvételek.

  • X-ray macinhe (1) X-ray macinhe (2) X-ray macinhe (3)

    Klikkelj a képekre, hogy nagyban láthasd.



  • Folytattam a randik sorozatát Stephany-val, aki fizióterapeuta és Catherine-el, aki foglalkozás terapeuta. Én könnyen szót értettem Stephany-val, amíg anya és apa Catherine kérdéseire válaszolt. Stephany igért nekem egy járókeretet, amit ott helyben ki is próbálhattam, Catherine meg, hogy elvisz a héten kerekesszéket keresni. Megtudtuk azt is, hogy a svéd és a német kerekesszékek a legjobbak, ezekből léteznek OI-s gyerekeknek kifejlesztett modellek is.






  • Következett Trudy Wong, egy keleti lány, aki szociális munkás. Bemutatta a kórházat a kávézót, az "OI conference" helyszínét. Elmondta még, hogy a kórház 4 emeletes, de csak az első két emelet látogatható, a 3ik és a 4ik emelet fenntartott a műtők és a kutatás számára.

  • Kb. fél óra várakozás után dr. Frank Rauch gyerekgyógyászal volt találkánk. Elmondta, hogy az általunk követett protokoll a pamidronát adagolásban jó, ebben a tekintetben nem tud újat mondani. Sajnos kiderült, hogy a hátgerincem felső részén a csigolyák össze vannak csúszva, úgy néz ki volt egy gerinctörésem valamikor. Csak a gyógyszeres kezelés folytatása nyújt némi védelmet a hátgerincemnek, hatékonyabb megoldás nincs.

  • Waiting room Waiting room Waiting room Waiting room Waiting room Waiting room Waiting room

    Klikkelj a képekre, hogy nagyban láthasd.



  • A kórházi látogatásunkat az "OI conference" zárta le, ahol jelen volt mindenki, azok is, akikkel már találkoztunk és mások is, mint például dr. Francis Glorieux és dr. Marie Gdalevitch, aki műteni fog. Informáltak mindenről, ami ránk vár és megválaszolták a kérdéseinket, miközben mindvégig bátorítóan mosolyogtak. Dr. Gdalevitch elmondta, hogy a műtét folyamán a jobb combcsontomat 2 helyen, míg a balt egy helyen kell majd eltörni, ahhoz, hogy kiegyenesítsék a csontokat. A jó hír az, hogy nem lesz felvágva a combom egész hosszában, hanem csak pár helyen, ahol be tudják helyezni a rúdakat. Elmondta még, hogy valószínüleg 3 napot maradunk majd a kórházban a műtét után, aztán 3-4 hét gipsz következik. Megmutatták azt is, hogy milyen egy teleszkópos rúd, amit majd beültetnek a csontjaimba.

    Az ülés végén, egy kis spontán örömtánccal az asztal tetején, sikerült általános derültséget kiváltanom.

  • Sűrű nap volt a mai, de én szinte észre sem vettem a sok játék miatt. Anya és apa alig tudtak rábírni, hogy menjünk haza, amikor megérkezett Karesz.

    Várom, hogy visszamenjek.


Ez a film a kórházban készült, a vizsgálatokat követő szünetben, amíg várakoztunk az "OI conference"-re.



Január 13. - bementünk a kórházba, holnap reggel műtenek

Bementünk a kórházba, ahol már vártak ránk. A kórházban csend honolt, én meg egész délután játszottam. Újból vettek vért, és én ezúttal is hősisesn kibírtam, csak egy picit fájt, nem hullattam még egyetlen könnycseppet sem. Külön kórteremben vagyok, szabad ennem éjfélig, folyadékot fogyasztanom reggel 6-ig. Ma éjjel még a saját pizsamámban alhatok, de holnap reggelre már át kell öltöznöm abba, amit itt kaptam.

Megtudtuk, hogy holnap reggel 9-től kezdődik a műtétem és kb. 4 órát tart majd. Romániai idő szerint 16:00-20:00 órának felel meg. Mórfiumot kapok majd fájdalom ellen. Kérlek szorítsatok...



Mollykámmal Kábelezünk Pálinkázás Pálinkázás

Klikkelj a képekre, hogy nagyban láthasd.





Január 14.

Bevisznek a műtőbe

Reggel megjött apa, aztán kis időre rá jöttek a nővérek is, újból mosakodtam fertőtlenítő oldattal, aztán kaptam műtős ruhát és mentünk is. Érdekes volt az ágyutazás a folyosón és a liftben is, de aztán csak eltörött a mécses. Megvallom nagyon féltem, ráadásul anya és apa nem jöhettek velem a műtőbe.



Hova visznek Smiley Meghallgatják a szívemet Félek

Klikkelj a képekre, hogy nagyban láthasd.





A műtét négy és fél órát tartott...

... ez kb. 30 perccel volt több, mint ahogy mondták, és anya és apa számára talán ez a 30 perc volt a legnehezebb az utóbbi két hónapban. De végül is minden jó, ha a vége jó. Felébredtem, éhes vagyok, kicsit hánytam, szeretnék már felülni, de ezt persze nem lehet. A műtét jól sikerült, 4 mm-es rúdat kaptam, ami nem a legvékonyabb, hanem az utána következő méret. Nagyjából ennyi, amit most el tudok mondani magamról.







Ébredezek (1) Ébredezek (2) Spica Cast

Klikkelj a képekre, hogy nagyban láthasd.



Január 15. - az első 24 óra után

Eltelt 24 nehéz óra a műtét óta. Pillanatnyilag nagyon kimerült vagyok, az éjszaka nem tudtam aludni. Rendszeresen (óránként) bejár az ügyeletes nővér és ellenőrzi az állapotomat. Fájdalmaim nincsenek, folyamatosan kapok fájdalomcsillapítót, ma délben ettem is a kedvenc pástétomos kenyeremből - és még nem hánytam vissza.

Egyszóval lábbadozok...

Ébredezek (1) Ébredezek (2) Spica Cast

Klikkelj a képekre, hogy nagyban láthasd.



Január 18. - ma kiengedtek a kórházból

Tegnap déltől nem kapok több infúziót, sem (epidurális) fájdalomcsillapítást, a monitorizáló gépet levették rólam és a katétertől is megszabadultam. És ez tökjó. Látványos a felépülésem üteme, lázam egyáltalán nincs és nem is volt, és számottevő fájdalmam sem amióta nem kapok fájdalomcsillapítót.

Összezárták a gipszemet és kaptam rá kék színű borítást, a színt én választhattam ki.

Az éjszaka arra ébredtem, hogy fáj a lábam, ezért kértünk fájdalomcsillapítót és így végigaludtam az éjszakát. Reggel pihenten ébredtem. Most napközben sincs fájdalmam és ez is nagyon jó dolog.

Hát ilyen jól vagyok most...

Epidural Ébredezek (2) Spica Cast Spica Cast Spica Cast Spica Cast Spica Cast Spica Cast

Klikkelj a képekre, hogy nagyban láthasd.



Január 22.

Az utóbbi pár nap ködszerűen egybemosódott. Sem eleje, sem vége a napoknak. Éjszaka nyugtalanul alszom, sokszor felébredek, reggel meg későn kelek. Kint hideg van, ezért a házban kell maradnom, nincs kinti séta.

Elmondhatom, hogy jól vagyok. Csak éjszakára kell gyógyszer, a nappalok fájdalommentesek és jól telnek. Persze uncsi, hogy derékig gipszben van mindkét lábam és nem tudok mozogni. No, meg gyakran viszket a gipsz alatt, ilyenkor kopogtatom a gipszet kívülről, mást nem nagyon lehet tenni. Ez nagyon kínos dolog, és amikor nem bírom tovább, olyankor csak a sírás segít.

Eltelt már 8 nap a műtét óta, hátra van még 16 nap, repül az idő... Február 7-én megyünk vissza a kórházba, akkor majd leveszik a gipszet és elkezdjük a fizióterápiát. Állítólag úszni is fogok, amit már alig várok.

Festek Kabelezek Kabelezek

Klikkelj a képekre, hogy nagyban láthasd.



A műtéttel kapcsolatos kalandjaimnak itt nincs vége. Folytatódik a"Február 2013" oldalon, amit elérhetsz a menüből vagy alább, a "Következő hónap" linken.